Szigete

Összébbhúzom nyári ruhám felett a kardigánom, műanyag gombjait kocogtatom. Nem tudják, hogy nem otthon vagyok. Ő elsuhan a laptopom fedele mögött színpadiasan észrevétlenül. Nem akar zavarni, de nem zavar. Örülök, hogy itt lehetek. Kérsz kávét? Küldi üzenetben, pedig egy szobában vagyunk. Közben a munkatársaim engem nem érintő feladatokat egyeztetnek. Köszönöm, de nem köszönöm. A videóhívás másik végén esik az eső. Bánatosra húzom szemeimet, ugyanolyan nap ez, mint az összes többi, jelzem a tekintetemmel a kamerába. Ebédidőben a tengerparton olvasok. A szél lapozna helyettem. Legkevésbé sem olyan nap, mint a többi. Egy apró rák oldalaz felém. Aranyos, de félek tőle. Szeretnék ülve maradni, megnézni közelebbről. Szeretném szeretni. Délután nem találkozunk, ő is dolgozik valahol máshol a házban. Vacsorát rendel nekünk, hadar a telefonba. A kanapén esszük meg. Al dente. Mutat nekem egy sorozatot. Sok dolog történik, utópisztikus, figyelünk rá. A pilotot nézzük. Most én jövök. Mit szólnál a Macskarisztokratákhoz? Még nem látta, jó, nézzük. Ez nagyon megterhelő lehet, mondja, anyaként ezt átélni, ásít. Pár perc múlva alszik is. Én már láttam. Majd holnap folytatjuk. Az emeleten egy szobában alszunk, pedig van még három másik üres a házban. Szívesen hallgatjuk egymás szuszogását. 

A függöny átereszti a sugarakat, óvatosan nyitom ki a szemem. Mára finom homok réteg lepi be a teraszt. Körbevezet a kisvárosban. Egy utca az egész. A turista információs iroda zárva. Szeretnél autót bérelni, és körbejárni a szigetet? Mosolygok, nem adok egyértelmű választ, igazából nem tudom, hogy mit szeretnék. Kinézek magamnak egy reggelizőt holnapra, neki meetingje lesz. Egy bódéban műanyag papucsot veszek, ő pedig kagylókkal díszített bokaláncot. Quanto costa? A választ nem értem, de rábólintok. A sziklapartról még látjuk, hogy megy le a nap. A víz fel-fel csapdos, de a levegő már hűs, napközben jobban esne. A pincér összekeveri a rendelésünket, egész halat kapunk, sült paprikával. Nem szólunk, megesszük. Nagyon finom. A számla mellé chupito is jár. A limoncello mézesen csúszik a torkunkon. Felesben fizetünk, utólag esik le, hogy meg kellett volna hívnom. Este kártyázunk, nem tudom, mi a szabály. Bongyor fürtjei köré füst vegyül. Felizzik a cigi vége, ahogy keverés közben beleszív. Meg kellene hálálnom, hogy itt lehetek nála. Holnap én főzök, rendben? Rám kacsint. 

Arcmosás után vastag rétegben kenem fel a fényvédőt. A kávézó mellett egy utcai zenész játszik. Két szám között hosszú szünet. A könyvem végére érek. Picit sírdogálok. Még jó, hogy kettőt csomagoltam. A pirítós felsérti a szájpadlásom, a tojás sárgája végigcsorog a héján. A hazaséta sokkal rövidebb, mint tegnap. Nem jött sok email, azokra válaszolok. Elvégzek egy feladatot, amit amúgy csak jövő héten kellene. Krumplit pucolok, hagymát szelek. A fűszeres üvegcsék címkéit megtippelem. Nem ismerem annyira ezt a főzőlapot. Rajta hagyom az edényt, miután már lekapcsoltam. Nem hül le azonnal, az étel tovább fő. Kása lesz belőle. Így is finom, nevet. Kenyeret tunkol bele. Aznap szörfözni tanulunk. Szűk, szürke ruhában húzzuk a tanulódeszkákat a parton. Sok vizet nyelek. Nem tetszett, de tetszett, hogy kipróbáltam. Ma hívom fel először anyukámat, amióta megérkeztem. Bort iszunk és töltött olivabogyót eszünk. Kérsz? Nyújtja felém. Ja igen, elfelejtettem, hogy itt legális. Kérek persze. Kitágul a homlokom térfogata a harmadik slukk után. Lufit fújnak a koponyámba. Szívesen hátradőlnék, de már hátra is dőlök. Itt szépek a csillagok. Erősek. 

Vizes papírral letörlöm a kinti asztalt, aminél ücsörög. A teendőinkről beszélünk, és a disszertációjáról. Visszakérdez. Az enyém megyeget. Nem akarom bevallani, hogy már kész, de végül elmondom. Élvezted? Ezt még senki sem kérdezte a kutatásom kapcsán. Ma meggyőznöm a főnökömet valamiről. Több feladatot kapok, több felelősséget. Tudom, hogy ma reggel nem ment futni, a cipője ugyanolyan szögben áll tegnap óta. Jógázól velem? Kérdezi később a neon hajpántját igazítva a tükör előtt. Miért is ne. Jógázunk. Egy butikban gyűrűt veszek magamnak. Négy euróért sokallom, de megérdemlem. Kettőt veszek, ha az egyiket elveszíteném, legyen tartalék. Egyedül ebédelek, hamburgert és citromos sört rendelek egy olyan nyelven, ami nem az enyém. A sültkrumpliból marad néhány a tányér körül a fém asztalon. Ma kevés volt a munka, holnap több lesz. Elindítok egy mosást, kiteregetek. A mosógép egyikünk bugyijából sem mosta ki a vért. Ma külön szobában alszunk, nincs különösebb oka.

Apály idején elsétáltunk a sziklákhoz. Óvatosan leereszkedtünk az üres partszakaszra. Kis hangszóróból zene szól, olyan, amilyet régen hallgattunk, akkor mikor még nem ismertük egymást. A fürdőruha melltartókat köveken szárítjuk. Piros és fekete. Az uzsonnánkat belepi a homok, hajunkat a szánkba fújja a szél harapás közben. A legfinomabb croquetas, amit valaha ettem. A víz finoman fenyeget. Érkezem, menjetek. Már a törölközőm végét nyaldossa. Amíg ő lent van, távkonferencián prezentál egy másik időzónában, én veled beszélgetek. Meg sem nyitok másik alkalmazás két üzenet között. Vele beszélsz? Kérdezi, amikor feljön a pizsamájáért. Ühüm, bólintok. Óvatos csíkká húzódik a szája. Remélem ő rendes lesz veled, jelentheti a félmosoly. Mennél már aludni? Kérdem. Lassan. Jó éjt kívánok és az írásban feltett kérdésedre már a teraszon válaszolok. Elbóbiskolok a telefonhívás közben a verandán, a vonal túlsó végén te is elpilledsz. Már percek óta nem mondunk semmit. Meg-megfújja a langyos szellő az arcom. Félálomban úgy képzelem, a te lehelleted az. Na jó, mondom. Menjünk aludni. Menjunk, fújod. Holnap beszélünk. Rendben. Örülök, hogy jól érzed magad kint. De várom, hogy hazagyere. Elköszönök. Nem tudom. Persze, én is, de nekem most még jó itt. Nekem tényleg jó itt.