Novella Portfólió
Szevasz!
Tizenkét éves korom óta írok, eleinte regényekkel, forgatókönyvekkel és versekkel próbálkoztam, de hamar rátaláltam a novella műfajára. Jelenleg egy regényen dolgozom. Író családból származom, körülöttem mindenki írt. Így hát én is.
Identitásom dióhéjban: az ellentétek balladája. 1998-ban születtem, ami egy különleges fehér foltba helyez engem, az Y és a Z generáció között. Magyar vagyok, de külföldön élek. Elvált szülők gyermekeként két családban nevelkedtem. A magyar közoktatás edzett meg, de alapítványi iskolában bontakoztam ki. És én vagyok a leginkább stressz-igénylő, legszorongóbb ember, akit ismerek.
Egyetemi képzést Angliában szereztem, először Southamptonban, BSc Education szakon, majd az Ma Education diplomámat Birminghamben. Angol nyelvet tanítok, és három éve dolgozom a könyvszakmában, a 21. Század Kiadó munkatársaként.
Csehov, 1889
„Ha az első felvonásban a falon függ egy puska, akkor annak az utolsó felvonásban el kell sülnie.”
Szinopszis:
Van, hogy szakítanak velünk, és van, hogy mi szakítunk mással. A nagymamáink előbb-utóbb meghalnak, és előfordul, hogy órákat ülünk várótermekben, kiszolgáltatva. Csalódtunk már a szüleink reakcióiban, és szegtünk már meg újévi fogadalmakat. A helyzet az, hogy nem különbözünk egymástól annyira, mint hinnénk, és más is elköveti ugyanazokat a hibákat, mint mi. Mindez első benyomásra ijesztő lehet, azonban ha belegondolunk, megnyugtató is. A írásaimat ennek a keserédes felismerésnek szenteltem. Karaktereim hétköznapiak, egyszerűek, sokszor csalódást okoznak maguknak és másoknak. A mindennapiságuk miatt valódiak és fájnak igazán. Novelláim jellemzője a csapongó, rapszodikus hangulat. Szürrealista elemekkel szeretek dolgozni, erősen jellemző a szimbólumok használata, az amúgy hiperrealisztikus szövegekben. Célom, hogy a novelláim és verseim olvasóit magával ragadja ez a hullámzás, szorongjunk és fintorogjunk együtt.
Ez a portfólió egy csalódás-gyűjtemény, melynek olvasása közben az olvasó szabadon asszociálhat, elemeire rábökve felismerheti benne saját életének eseményeit.
Főbb témáim a feloldozó humor, tudatosság hiánya, szerelmi csalódások, idő múlása, tehetetlenség, szorongás, családi dinamikák, társadalmi egyenlőtlenségek, halál és gyász.
Ha egy szóval kellene összefoglalnom, akkor az a szó Legyen Mondjuk Rapszódia.
